Fekete felhők egybefüggő habos tornya borítja az éjszaka amúgy is sötét egét.Nyomott páradús levegő jelzi a vihar közeledtét.Elcsitultak az utcán ricsajozó fiatalok is, s nagy nehezen mindegyik hazaszédeleg.
A szobában csak egy kis illatmécses világít, Lángját a suttogó szavak lágy fuvallata megremegteti, és a remegő apró lángocska fura árnyként vetítődik a falra Fűszeres , bódító illata átjárja a kicsiny szobát.
A férfi óvatosan és lágyan elveszi karját a nő feje alól.Megszomjaztam, te nem?Hozzak valamit neked is?A nő felkönyököl, szőke tincsei rakoncátlanul előre buknak arcába.Tekintete gyengéd, és a mámoros csillogás még ott világít benne.Haját lezserül hátrasímítja, és kihívó tekintettel válaszol.Másra szomjazom-s lágy csókot lehel a férfi ajkára.Mindketten elkezdtek nevetni.Te kis telhetetlen-mondta a férfi , de hangjának lágyságában lehetett érezni-nagyon is tetszik mindez neki.Magához szorította a nőt, egy puszit nyomott a homlokára -és felkelt.A nő elnyújtózott az ágyon.Teste izmos és formás volt-hibátlan, fiatal test-amilyen egy 30 éves nő lehet..A férfi két pohár narancslével tért vissza.Leült az ágy szélére és az egyik poharat a nő felé nyújtotta. Azért hoztam neked is, te kis vadmacska.Ötvenes, őszülő halántékú sármos úr volt.Teste még izmos, de már némi pocakot eresztett. Letette poharát az ágy mellé, gyengéden végigsímította a nő testét,majd idegesen az órájára pillantott.Mennem kell, nagyon elszaladt az idő.Már gyanus így is a sok éjszakába nyúló elfoglaltságom.A nő fura fintort vágott és durcásan válaszolt.Hát menj , ha neked csak ennyit jelentek.!A férfi ránevetett. Ne zsarolj, tudod, hogy mindent megtennék érted!Akkor válj már el!-mondta a nő indulatosan.A férfi gyorsan és csendben öltözködött, csupán annyit mondott. A megfelelő időben megmondom neki, hogy elválok.Türelem!Odalépett a nőhöz, megakarta csókolni, de az elfordította a fejét.
A vihar közben odaért.A villámok egyre közelebb csaptak le és a mennydörgés megremegtette az ablakot.
A férfi még visszaszólt az ajtóból: holnap jövök!
Eta-Etusom - augusztus 04 2010 20:16:17
Kedves Viktória! Felnőtt egy fantasztikus generáció... néha elképedve hallgatom őket.. egy török hegedűs és a japánok... elképesztő virtuozitás bírnak...Mindenevő vagyok a zenében de igazi szerelem a klasszikusok...Kerestem a publikációidat sajnos nem találtam,,,,Köszönöm a véleményedet.
