|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
_M
Fájdalom
A búcsú mindig fáj - de...
Búcsú...Búcsúzás...Mindig fájó elbocsátás...Ha rövid időre is veszel búcsút attól, akit szeretsz - az is fájdalmas. De tudod, az idő múlásával viszont látod, két ölelő karodba zárod. Meglátod az örömet a szemében s felolvadsz tekintete tüzében. Addig életedben meg is áll az Idő...Nincs lét, míg nem jön Ő...De mikor betoppan s borulsz karjaiba, akkor újra értelmet kap a lét, újra repülsz boldogan, kitárod szívedet - s éled az Életet! Boldog szerelem taván ringatódzol, tavirózsa szirmán siklasz a tavon, hallgatod a víz hullámain át a Szerelem lágy hárfa-dalát.
Végső búcsú...Az egy vissza nem fordítható szó...Nem látod már a meleget a szemében, nem bújsz be finom ölébe, nem hallod búgó hangját, nem látod szép mosolyát...Nem látod szemében azt a szikrát, mikor édesen haragszik rád...Nem érzed már testeden simitását, mellyel rajtad a gyönyör remeg át, nem érzed már bódító illatát,ujjaddal nem siklasz teste bársonyán...Nem...Nem...Nem...S ezekből már nem lesz IGEN...
Ez a legfájóbb érzés egy szerelmesnek...A Soha, a Vége...nem jön eléd lépte...nem vár, nem hív, nem akar...nem vár már kitárt kar...
De túl kell lépni, fel kell állni, nem magad sajnálni! Hisz a felhők mögött mindig kék az ég! Ülj fel a felhők tetejére, emelkedj felül a fájdalmon,nézz mindig előre,végy erőt önmagadon!
2010.augusztus 7. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
