Napkorong

MM

Ne rögtönuram...ne..ne...csak később... később...

Erdélyi költő barátom Rakovszky József "Mosoly múzeum" c. kötetéből.

Az ország világszerte ismert kolozsvári Mátyás király-szobor, és még ki tudná részletesen felsorolni, hány ehhez hasonló műremek zseniális alkotójáról, a néhai Fadrusz János szobrászművészről a következő igen érdrekfeszítő - talán nem is túl hosszú - történetet hallottam egyik erdélyi utazásom alkalmával.

A jelentéktelen szegény családból származó mester, amikor még csak inasgyerek volt és pedig lakatos, egyeléggé italos kedvű pozsonyi iparosnál tanulta a tiszteletreméltó vasas szakmát. Már ekkoriban is rengeteget faragott és rajzolgatott. ha mindezeken felül maradt még némi ideje, abból a maga kiagyalta rafinált huncutságokra, elmés csínytevésekreis szánt néhány percet.

Az ifjú Fadeusz egy alkalommal eltökélte magában, hogy tőle telhetően megtréfájja mesterét, mivel az rútul elhanyagolván szakmai tevékenységét, csupán csak a borivással törődik.
A négy inas közzül kettőnek szinte éjről éjre kijutott a feladat, hogy a szomszéd kocsmából kellett keservesen hazacipelni, vagy a legjobb esetben két oldalról hazatámogatni a magáról egyre gyakrabban megfeledkező iparosembert.
Aztán pedig levetkőztetés , meg az ágybadugás művelete következett. De a mesterek gyönge bezzeg addig el nem aludt. amig fekvóhelyén térdenállva el nem mondta fennhangon szokásos imáját, mely a következőképpen szólt:
Én teremtő jó Istenem,
Lelkem kezedbe helyezem!
Ragadj fel égi honodba,
A dicső paradicsomba.

(Folyt. köv.)

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - november 12 2011 12:35:43
Kedves Yanko!

Biztosan nagyon érdekes, izgalmas lesz a folytatás, hiszen a történetnek csak a bevezető részét olvashattam.

Szívesen olvasnám a folytatást is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna