Napkorong

Máté borostás képpel lépett fel a villamosra. Ezen a fagyos reggelen kikelni sem volt ereje a meleg dunyha alól, de mégis kihajtotta a tudat, hogy a szakdolgozatát le kell adnia a jövő héten. Olyan sokat vívott a konzultáns tanárával, hogy engedélyezze a témaválasztást: A vágy villamosa. Édesanyja halála után, mikor elég ereje lett, összepakolta a lakást. Sok aprócska emlék került akkor a kezébe: fekete-fehér és színes fényképek, diákkori naplók levelezések, kipréselt hervadások, és egy doboznyi romantikus, szerelmes regényfüzet. Ez utóbbi adta az ötletet a szakdolgozatához. Eme lágyan erotikus kis regényfüzetek hatása a villamoson utazó emberekre.
Eleinte annyira élvezte ezeket a megfigyeléseket, mint kiskamaszok a strandi öltözőfülkén a rést.
Buzgón jegyzetelt, elemzett vélt és valós verbális és nonverbális jelzéseket. A trükkje az volt, hogy a villamos ülése mellé becsúsztatott egy kisregényt és a szemközti ülésre telepedve várta, ki veszi a kezébe. Idős nénikék és hosszúra nyúlt kamaszlányok rendszerint magukkal is vitték. De előfordult, hogy napokig senki nem találta meg. Ezen a héten is elvesztegetett már három napot és a metsző hideg is befagyasztotta „dunányi” lendületét. De talán a ma reggel szerencsét hoz, morfondírozott, miközben becsúsztatta a regényfüzetet a műbőr ülés mellé.
Egy tél elől rejtőzködő szürke női csomag ült le vele szemben, meleg barna szemekkel. Mikor ránézett a nő, ő gyorsan elfordította a fejét, mint ha csak kifelé bámulna az ablakon. A visszatükröződésből leste reménykedve, hogy megtalálja-e a kisregény, ééés… Bingó! Már lapozgatta is.
Élmény volt látni, hogy egy erotikus kis történet miképpen csomagol ki egy szép nőt a télből a nyárba.
Lassan lekerült a bohókás pomponos sapka, s vidám barna tincsek kacskaringózták körbe a kipirosodott arcot. Két gomb is megnyílt a szövetkabáton a lecsúsztatott sál alatt. A nő néha felnézett a lapokból s olyankor szemük többször egymásba veszett, mint papírlapon az összemosott színek.
- Elbűvölő- gondolta Máté és önkéntelenül is megnyalta a szája szélét. A lány térdei alig észrevehetően szétnyíltak s Máté nem volt többé kívülálló megfigyelő. Részese lett saját megfigyelésének. Érezte, ahogy meleg vágy száguldozik végig testében. Elfordult a lánytól lelassította a légzését és megpróbált átlátni a fagyos ablak tükörképén túlra, a szürke utcákra, házakra.
- Bosnyák tér – mondta a hang. A nő felugrott a szemközti ülésről, a füzetet visszaejtve az ülés mellé és sietősen leszállt a villamosról.
- Nézz vissza- kérlelte hangtalanul Máté, hogy magába zárhassa még egy kis időre a nő tekintetét. A hallhatatlan szavak célba értek és egy röpke pillanatra még ölelkezett a szemük.
Máté úgy érezte, elszúrta. Le kellett volna szállnia, a nő után rohanni, elmondani, hogy ugyan nem érti mi ez, de jó nagyon..
Kivette a kis füzetet és szórakozottan belelapozott. A 41. oldalon szétnyíltak a lapok és egy orgona lila névjegykártya csúszott az ölébe. Kiss Gabriella, ügyintéző, munkahelye, elérhetőségei…
Máté mosolya a füléig futott. Úgy érezte, a kiszínezett világ még ezer csodát rejteget.

Hozzászólások

gyongyszem555 - április 27 2014 15:13:20
Szeretettel gratulálok kedves Emese - már vártam -, nagyon jól alakulnak az események, légy szíves, folytasd, várni fogom...

Szeretettel: Évi