|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_
Angyalok védelmében
Ez szó szerint igaz, ismét tapasztaltam. Hálaimát mondtam égi segítőknek és a földieknek is egyaránt.
A minap, augusztus 28-án, pénteken, Ágoston, Mózes napján délelőtt 10-re mentem a Pesti úti Idősek Otthonába a szokott verses irodalmi összejövetelre. Öröm oda-vissza, a hangulat bensőséges, hisz már évek óta odajárok. Megszoktuk, megszerettük egymást.
Az otthon a kastélyparkban van, gyönyörű természeti környezetben. Mostanában nem állok be kocsival az udvarba, mert nincs hely, ezért a közelben lévő fogorvosi és tüdőgondozónál szoktam leparkírozni. A két létesítményt fás, bokros rész választja el egymástól.
A II. emeleti előadóterem már berendezve, készen várja az érkezőket. Baranyainé Kassiar Márta a csoport vezetője, aki valóságos földi angyal, épp most tolja be a kerekes-székeseket. Márta megnyitja, a találkozót én pedig folytatom vallásos szellemi vezetők könyvéből kis részek felolvasásával. Majd jönnek a versek, írások, hozzászólások.
Az utóbbi idő legkedveltebb témái: Müller Péter könyveiből való felolvasások. Azt hiszem, lassan kiérdemeljük azt is, hogy legyen nevünk: „Müller Péter írásait kedvelők csoportja”!
Ma, az Örömkönyv kapcsán sok szó esett a vezető szellemünkről, „ő ott volt akkor is, amikor születésünk előtt a jellemünket megformáltuk és sorsunkat megválasztottuk. Sőt, az ő segítségével csináltuk ezt az egész „rendező pályaudvart”!
És a vezetőszellemünk most is itt van mellettünk, a földi életünkben, és nem engedi, hogy választott sorsunkból kilépjünk. Ezt érezzük néha külső sorompóknak”!
Hamar eltelik az egy óra s megy mindenki a saját útján tovább.
Már a kapun kilépve átnézek a kocsi-parkhoz, látom, minden rendben, ott vár a kis Suzukim, így nyugodtan közelítek. Odaérve feltűnik, hogy a kerekeknél nagy fahusángok vannak, gondoltam, szórakozott valaki.
Beraktam a könyveket a csomagtartóba, majd elkezdtem a fadarabok eltávolítását. Pár méterre mögöttem állt egy autó, benne ült a vezetője, aki egykedvűen nézte ténykedésemet. Átmentem a jobb oldalra is, onnan is kiszabadítottam a kerekeket, mire elindult az autó hátrafelé! Odaugrottam, hogy visszatartsam, de akkor már ott volt a férfi is az álló kocsiból! „Mit csinál” kiabálta vészjelzően! Megállítottuk, biztos sokan működtünk közre, a láthatatlan világból is. Nyilvánvaló volt, hogy nem húztam be a kéziféket! De hogy történhetett ez? - álltam ledermedve, - amikor a nélkül soha nem szállok ki? Megszokott, precíz mozdulatom!
Minden ízemben remegtem, s közben köszönetet rebegtem s a férfi kioktatott jó nagy hanggal, hogy kell megállítani az autót s azzal fejezte be, hogy „jó védőangyala van”! Igennel válaszoltam!
Beszálltam, irányjelző balra és elindultam, de olyan állapotban voltam, hogy hamarosan megálltam lenyugodni. Azóta sem tudtam, pedig 5 éjszaka eltelt: lehetetlen feldolgozni, hogy történhetett ez velem? Rögtön eszembe jutott! Oda érkezésemkor megálltam, behúztam, kiszálltam, de láttam, hogy két méterrel arrébb több az árnyék, ezért visszaszálltam és oda álltam. Ott, akkor történhetett a pillanatnyi elmezavar, amikor nem húztam be, már az jutott eszembe, hogy el ne késsek!
Tovább folytatva a gondolatsort, képzeletben látom magam előtt a történéseket: ott tartózkodik két úttisztító munkás a kis kocsijukkal, pihenőt tartanak. Tehát elindult hátrafelé az autóm, ők észrevehették és próbálták visszatolni, azután a bokros részen egyikük begyűjtött négy nagy fadarabot, melyeket a kerekekhez raktak. Habár sárga mellény volt rajtuk, földi angyalok voltak. Az Isten áldja meg őket, az ő saját védőangyalaikkal együtt.
Akkor pedig, amikor én szabad utat adtam a kerekeknek, milyen szerencse, hogy ott ült a kocsi vezetője! Az én erőm mit sem érhet egyedül! Maga alá gyűrt volna a saját autóm, vagy miután tudok hátrafelé is menni a csomagtartóba kapaszkodva, neki ütközött volna a hátsó kocsinak, belőlem, „préselt virágot” csinálva! Ezt már így, az öröm íratja velem, hogy megúsztam!
Hálám és köszönetem szálljon mindazok felé földön és láthatatlanba, akik segítettek. Úgy érzem, sokan voltak és vannak is. Azt pedig már régen érzem, hogy az Őrző Angyalaimnak sok bajuk van velem, csoda, hogy még bírják!
Itt be is fejezhetném, de utóiratnak egy pár mondat még ide kívánkozik. Ilyen rossz idegállapotban mentem el tegnap fellépni a Kézfogás Nyárbúcsúztató előadására rekkenő hőségben és csuromvizesen, izzadtan értem oda. Lementek a számok aránylag rendben a gátló körülményekkel együtt. Haza már szédelegve és nagyon fáradtan mentem a kosztümös bőrönddel együtt a hosszú úton átszállásokkal, gyaloglásokkal, lépcsőzésekkel. A fellépő ruháim most szárítgatom!
Meddig mehet ez így? Sokasodnak az aggályaim! Három és fél hónap múlva betöltöm a 81-et, ha megérem! Az ilyen korúak már nem nagyon száguldoznak, jó, ha vánszorogni tudnak, ha még egyáltalán életben vannak.
Fogok-e tudni vezetni és meddig? Engedik-e? Nekem a kocsi nagyon fontos! Unokahúgom megjegyezte, aki egyben a körzeti orvosom is: „csak ne vezess gyorsabban, mint ahogy a védőangyalod követni tud”!
Elő-elő bukkan a betegség elképzelése és a szellemi leépülésé! De muszáj elnyomni magamban a félelemmel tele gondolatokat, hisz engem még várnak a fellépések és a tapsok.
Köszönöm, hogy elolvastatok.
Köszönöm Őrangyalaim, hogy egyre gyakrabban gondolok Rátok!
Budapest, 2015. augusztus 31. |
|
|
- augusztus 31 2015 16:26:46
Angyalok igen is léteznek - ha hiszünk bennük -, érdekes gondolattal zárod mondanivalódat drága Viola!
"Elő-elő bukkan a betegség elképzelése és a szellemi leépülésé! De muszáj elnyomni magamban a félelemmel tele gondolatokat, hisz engem még várnak a fellépések és a tapsok."
Én úgy gondolom, hogy aki nyolcvan éves korában még ilyen szellemi frissességet, fittséget, egészséget tudhat magáénak, nem kell azon gondolkodni, hogy féljen az "öregedéstől".
Egyébként is az őrangyalok vigyáznak Rád.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- augusztus 31 2015 18:38:11
KÖSZÖNÖM DRÁGA ÉVI!
Jól esik, hogy ilyen hamar elolvastad. Nagy örömöt szereztél vele.
Nagy szeretettel gondolok Rád: Viola  |
- szeptember 17 2015 12:59:56
Drága Viola!
Nagyon figyelmesen olvastam írásod, és tökéletesen egyetértek Veled.
Az ember sorsa meg lett írva, és a védangyaljaink biztos mellettünk vannak. Én ezt nem egyszer tapasztaltam.
Gratulálok írásodhoz, és még sokáig tevékenykedjél, olvassad fel verseidet a hálás közönség előtt.
Szeretettel: Mila |
- szeptember 28 2015 20:58:09
Köszönöm szépen kedves Radmila!
Örülök, hogy Te is elolvastad és szintén megtapasztaltad.
Nagy szeretettel gondolok Rád: Viola |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 14. szerda,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
