Napkorong

Már magasan járt a Nap az égen. A konyhakertekben, a földeken bőségtől roskadoztak a fák. Beérett az alma, a körte, a szilva és a szőlő. A néne szorgosan dugdosta a jácint, a nárcisz és a tulipánhagymákat kis kertjében, hogy tavasszal gyönyörködhessen a színpompás virágokban. Segítségére volt unokája, Panka is. Nagyon szerették egymást. A kicsi lány amikor csak tehette meglátogatta nagyszüleit és örömmel sürgött- forgott a közelükben, mint most is. Külön ágyásokban elültették a retket, a metélőhagymát, és mivel csodaszép idő volt a madársalátát és a spenótot is. - A fűmagot majd holnap vetjük el! - mondta Néne, - egy kicsit elfáradtam, s törölgette homlokán a verejtékcseppeket. – De nagymama! - én még nem fáradtam el! - nyúzta a kicsi lány. Néne elmosolyodott, és azt mondta: -Menj, keresd meg Papót, hátha szüksége van egy kis segítségre! - Örömmel! - mosolyodott el Panka és már szaladt is. Papó éppen a talajt forgatta át jó alaposan a kártevő csigák ellen. A kislány gyorsan megkereste kicsi ásóját és buzgón segíteni kezdett, s közben dalra fakadt: „Csiga- biga told ki szarvadat”. Hamarosan elkészültek a munkával és a Nagypapa újba fogott bele. - Készítsük fel télre a kertünket és szedjünk össze minden faágat és levelet! – mondta. - Rendben! - kiáltotta a kicsi lány, s máris szaladt gereblyéket hozni, nagyot a Papónak, kicsit saját magának. Miután elkészültek, Nagyapó csalánlevéllel permetezni kezdte a fákat. Kicsi szórófejes flakonba Pankának is tett. Elmagyarázta, hogyan kell csinálni és a kislány örömmel segédkezett. Miután minden betervezett feladattal elkészültek, bementek a konyhába. Mamó épp az ebédhez terített. Panka gyorsan alaposan megmosakodott, tiszta ruhát vett fel és nagyszüleivel leült ebédelni. -Ó, de finom volt az ebéd! Hát még utána a túrós batyu! – miután degeszre ette magát, elment a mosdóba és készülődni kezdett a délutáni pihenéshez. Nem kellett noszogatni! Mamó odaült az ágya szélére és egy kedves mesébe kezdett. A mese után lágyan megcirógatta Pankát és a kislány mosolyogva álomba szenderült. Álma nagyon izgalmas volt. Nagyszüleivel szőlőt szüretelt. Csemege és borszőlőt takarítottak be a tőkékről, melyeket külön- külön puttonyokba gyűjtöttek. Titokban néha- néha be is kapott egy- egy szép, nagy szemet. – Ó, de finom! - gondolta mosolyogva. Miután minden szőlőfürtöt leszedtek, Papó mustot préselt ki belőle. – Megkóstolod? - kérdezte. – Igen! - és egyet kortyolt belőle Panka. Nagyon finom! – kiáltott fel a kislány. Egy adag szőlőt Mamó mazsolává szárított. Nagyon szeretem a mazsolát! - gondolta Panka. Ekkor Bodri tűnt fel a távolból. Farkát csóválva üdvözölte őket. Panka hirtelen kinyitotta a szemét és meglepetten látta a kutyust az ágya mellett. – Lehet, hogy mégsem álom volt? - és Bodrira nézve elmosolyodott.