|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
_
Épp a folyosón haladtam az irodám felé, azon gondolkodva, mik a legsürgősebb teendőim aznapra, mikor megláttam őt a folyosó végén. A liftre várt. Farmerja feszült izmos lábain, pólója lezseren betűrve, egyik keze zsebre dugva, másikkal a falat támasztotta. A pulzusom azonnal megugrott. Mit keres itt? Tényleg ő az? A lábaim maguktól elindultak, mire feleszméltem már ott álltam mellette.
Egy kívülállónak nem tűnt fel semmi. Csak egy férfi és egy nő állt egymás mellett. De mi tudtuk; csak mi tudtuk, mi az igazság.
- Szia. Örülök, hogy látlak. – néztem rá ártatlanul, mint egy szende kislány.
- Szia kedves. Én is örülök neked. Te is felfelé? – kérdezte kacsintva.
- Igen, köszönöm.
Mikor beszállt mellém a felvonóba, rögtön éreztem a feszültséget köztünk. Láttam a szemében a tüzet, és tudtam ő is ugyanarra gondol. A testünk egyszerre mozdult. Csak egy pillanat volt és az ajkunk már össze is ért. Ajka puha érintése újabb szikrákat robbantott bennem, de mikor a nyelve megtalálta az enyémet, az agyam teljesen kikapcsolt. Már nem voltak gátlások, már nem maradt józan gondolkodás. A kezem magától felemelkedett, majd beletúrt rövid szőke hajába. Ő is olyan szorosan húzott magához, mintha az élete függene tőle. De a felvonó megállt, s még mielőtt az ajtó kinyílt volna, mi szétrebbentünk, mint a riadt galambok. Próbáltam csillapítani a légzésem, de a csalódottság a szemében arra kényszerített, hogy újra megnyomjam a gombot. Abban a pillanatban, ahogy az ajtó becsukódott és elindultunk visszafelé, újra egymásnak estünk. Úgy csókolt, mint még soha senki. Egyszerre volt gyengéd és erőszakos, megadó és határozott. Bár sose ért volna véget. De a felvonó hangos kattanással megállt, s mi gyors mozdulattal újra szétváltunk egymástól. Összemosolyogtunk mint a huncut gyerekek, majd szó nélkül elmentünk ki-ki a maga dolgára.
Meddig tart egy vonzalom két ember között? Mikor múlik el a kémia, szűnik meg a vágyódás, a testiség izgalma?
Utolsó találkozásunk óta négy év is eltelt már. Láttuk egymást itt-ott, intettünk egymásnak az út túloldaláról, ha összefutottunk valahol, de ennél több nem történt. Ez a csók mégis olyan automatikus volt, mintha az a sok-sok kihagyott hónap ott sem lett volna...
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 26. szombat,
Anna, Anikó napja van.
Holnap Olga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
