Velem szemben szállva, egymás szemébe nézve,
Arcán pír, félszeg mosoly ajkán,
Különös tudat csillan tekintetében.
Mint aki tudja, mit kíván.
Tudja, de lépni nem mer,
Fél, hogy mi lesz, ha nem nyer.
Mikor mosolya viszonzásra talál,
Arcán a pír bíborba vált,
Erõre kap mosolya,
De valami még visszatartja.
Teste megfeszül pattanásig,
Hisz csak egy mozdulat,
És övé lehet az áhítat,
De még hiányzik, ami utat mutat.
Karunk egy pillanatra összeér,
Fellobban a levegõ,
Aztán minden véget ér,
És leszállunk az égbõl.
Szomorú tekintettel pillant utánam,
Sajnos nem repülünk tovább,
De már nem jelent semmit e mozdulat,
Hiába csillan égõ vágy az ajkán.
