|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Egyedül születünk,
s hullunk a porba.
Sorsunkat nem mi választjuk,
de mindennapi keresztünk súlyát mi alakítjuk,
hogy könnyebb legyen az életünk,
ezzel a végzetünk.
A magány az örök és egyetlen társunk,
kiben sosem csalódunk.
Kezünket õ fogja,
ha más nem is teszi.
Néma sírásba taszít, velõt rázó,
lelket vádoló bukásra buzdít,
ahol õ gyõzedelmeskedik,
gyõztesen kacagva nyerít,
a vágyakat örökre eltaposva,
lelkeket megnyomorítva,
önpusztításba torkolva.
Talán ez az élet rendje,
ellenben a fájdalom szûnni nem akaró végeláthatatlan ûr,
melybõl kikerülni igen nagy feladat,
viszont sosem lehetetlen pillanat. |
|
|
- augusztus 24 2008 20:59:10
Nehéz feladat egy lovat betörni mert sokszor lehait, ujra és ujra
üld nyergét,légy okos és kitartó. |
- augusztus 24 2008 23:37:50
Szomorú a versed hangulata de látom benne amit érezhettél mikor irtad.(ez tetszik )
Hidd el vagyunk még egy páran kik így érzünk néha.Azért néha,mert elmúlik...Nem az az élet rendje hogy magány fogja a kezünk,legalábbi bízom benne...)szép vers.Gratula!! |
- augusztus 25 2008 10:13:34
Kedves Eve!
A magányban is megtalálhatjuk néha a vígaszunkat, de nem oldja meg véglegesen a gondjainkat és a fájdalmainkat. Csak úgy gondoljuk, hogy mégis!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 25 2008 18:48:15
Kedves Iytop!Igen nehéz de talán túljutok rajta egyszer.Köszönöm a hozzászólásodat!Üdv:Eve |
- augusztus 25 2008 18:50:41
Kedves Ronibaba!Örülök hogy tetszett a versem!Üdv:Eve |
- augusztus 25 2008 18:55:40
Kedves Torma Zsuzsanna!Igazad van a magány nem megoldás de néha vigasz de olykor már az sem az.Üdv:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
