Napkorong

Trópusi vágyakat felkelt? éjszaka,
Az óra éjfélt üt,de nem megyek haza.
Valami vonz,valaki magával ragad,
Az id? elszáll, a szenvedély ott marad.
Part mellett sebesen csordogáló patak,
Oly kicsi,mégis szelíden, gyorsan halad.
Tüzes,érzelmes csókok gyönyör? harca,
Kedvesem bársonyos tapintású arca.
Személyiségének jelleme még titok,
De átölel? karjától mégsem futok.
A patakban megfürödve háta vizes,
Tengerkék szemébe nézve,minden színes.
Felforrósodott testünk már mezítelen,
Lágy tapintások, gyönyör,mely nem esztelen.
Egymáshoz szorosan összetapadt csíp?k,
A zöld,sötétségben fényl?,füves lejt?n.
Szerelemmel,testiséggel teli éjjel,
Magában rejti az örömöt a kéjjel.
Minden piciny mozdulat lassan zajlik,
A Hold fénye a patak vizére hajlik.
Az,velünk mit sem tör?dve csak csendben csobog,
Köztünk a lángoló t?z szikrája lobog.
Nem adja ki magát másnak,s nem rideg,
Nem bántó a szava,s szíve sem hideg.
Köszönöm, hogy velem történt ez Istenem,
Szívemben ezek után nincs több félelem.
Pihenésként,boldogan fekszünk hátunkon,
Mogyorólevelekb?l vetett ágyunkon.
Fejemet bánkódva leteszem hasára,
Útjaink elválásának bánatára.
Szerelmünk kering?jének örök tánca,
Az este folytatása,s er?s lánca.
A magát fel nem fed?,titkos érzelem,
Amely szorossá vált ezen az éjjelen.
Mint csintalan gyerekszem,úgy ragyog szemünk,
Csak szerettünk,semmiképpen sem vétkeztünk.
Már most rettenetesen hiányzol Drágám,
S gyengéden átölelem puha párnám.
Újra megakarom szép ajkát csókolni,
Testének akarok titokban hódolni.
Mostan körülöttem nyugalom és béke,
Örök titkom rejtélyes esténk emléke.

Hozzászólások

denes - július 23 2007 07:01:25
Nagyon szép idilli kép, összekapcsolódó hasonlatok, szinte tökéletes rímelés és a szerelmi képek sejtelmes láttatása, ez jellemzi végig a versed. Egyetlen szó nem tetszik a végén a Mostan, mert az egy nagyon kiferdült szó, elég lenne szerintem a Most.
Tibor