Elköszöntél, elmentél.
Boldogság volt minden perc, mit itt töltöttél.
Már oly nagyon kellettél!
Hiányod máris marcangol,
A szeretet tüze lángol.
Hoz e még sors össze minket?
Süt e még a nap együtt kett?nket?
Ha megsimogatsz merengve egy tárgyat,
S nálam a gondolat,
Azt tisztán érezni fogom,
S hogy elárassza édes gondolatod lelkem, hagyom.
Érzem, hogy fontos vagyok még, ha rám gondolsz kedvesen,
De most, támad a hiányod hevesen.
Elköszöntél, elmentél,
Képed el?ttem mindig él!
Minden órában visszavárlak,
Már ismét látni akarlak.
denes - július 23 2007 06:45:32
Ismer?s érzések ezek, mikor a távozás pillanatától kezdve máris hiányzik, akit a legjobban szeretünk és ezt foglaltad egy szépséges csokorba.
Tibor
csak-fater - július 23 2007 20:05:52
Hát igen, az elválás...
Köszönöm szépen hogy olvastatok
Zoli
lublu - augusztus 12 2007 11:53:29
Mindig csodálattal olvasom a verseid.
Júlia
