Elhagytál Te is!
Pedig benned hittem!
Magamra hagytál,
Pedig nem ezt reméltem!
Bíztam abban,
Hogy érzed, mi fáj,
S velem leszel,
Ha szükségem van rád!
Vagy ez is egy büntetés?
Mit kiszabtak rám.
Lélektörõ, kegyetlen igát!
Vagy tényleg ennyit érne,
mivoltom e földön?
A rossz élményeket,
Sorra begyûjtöm!
Véges az erõm,
nem bírom soká!
Ha ma önként megyek,
A halál tárt karokkal vár!
Lelkemet adom,
Hisz semmit nem ér!
Elbuktam az élet,
Nagy útvesztõjén!
Torma Zsuzsanna - augusztus 27 2008 13:08:28
Kedves Ludy!
Lehet, hogy már többen elhagytak - "elhagytál Te is" - de ez nem azt jelenti, hogy Benned van a hiba. Ettõl még sokat érhet a mivoltod a Földön. Még ha akármennyien elis hagynak, nem kell azért a halálba menekülni, és lelkedet adni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Ludy - augusztus 27 2008 22:27:10
Kedves Zsuzsa ez csak egy versS bár érzelmek alkották nem szószerint értendõ!Köszönöm a hozzászólásodat s a kedves erõt adó szavakat!
