annyi érzés kavagog bennem.
betük szavakká viharzanak.
hiányod felsebzi tépett lelkem.
s elnémulnak a madarak,
mint pikkelyes halak.
mellettem imát suttog a szellõ.
arcom vigyázza hajnali harmat.
kezemben virágcsokor-esernyõ
szirmairól, az éjszaka rám ragadt
mint pikkelyes halak.
mint pikkelyes halak úsznak
mélyvízû édes mohát koplalva,
barázdát hullámekéjükkel húzva,
folydogál csöndesen holnapnak,
sötétzöld indái közé tekeredve,
az idõ -
mint sivatag-kikötõ
tudod hogy úgyis szeretlek.
Torma Zsuzsanna - augusztus 29 2008 08:57:03
Gyönyörû vers,kedves Laleo!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
iytop - augusztus 29 2008 09:26:12
Kavard csak kavard,szépet hozzál belõle.
reitinger jolan - augusztus 29 2008 14:18:11
Szép versed hozzásegített, hogy mi is megtudjuk .
( szerettelek vagy szeretlek, nem mind1)
Szép képet választottak Nektek, egy kis fantáziával egy kereszt rajzolódik ki a két alak arca között.
Szeretettel Joli
loretta - augusztus 29 2008 16:01:32
Gyönyörûszép. Az igaz szerelem végtelen...
laleo - szeptember 01 2008 20:27:40
Kedves Torma Zsuzsanna, iytop, reitinger jolan és loretta
köszönöm kedves hozzászólásotokat, valóban szerelmes vagyok még mindig több mint egy évtized édesapává érett házasság után :-) s remélem ez a "betegség" még sokáig fog tartani és kölcsönös marad, hasonló jókat kívánok számotokra is,
