Itt élek veletek
De valójában nem ismertek.
Azt hiszitek bolond vagyok
Mikor ihlet miatt mindent otthagyok.
Mikor ostobaságokról fecsegtek
Rám csak bambán meredtek,
Hogy miért nem szólalok
S fáradtan legyint karotok:
'? csak ilyen, hagyjátok,
Máshogy látja a világot!';
Ám mikor szemünk találkozik hirtelen
Én meglátom benned, mit eddig nem.
Igen! Most már látom
Milyen egyedül vagy ezen a világon.
Nincs semmi, miért érdemes élned
nem teszel semmit,
Ürességed a porból ki nem emelhet!
Mégis bolondulnak utánad,
Látják hogy könny? préda vagy.
Sokszor fogsz csalódni
Sírni, majd újra felállni,
hisz nem lesz miért keseregned,
Mert nem lesz annyi sem benned,
hogy felfogd ürességed.
denes - július 23 2007 13:39:17
Fellázít a másokban rejl? üresség, semmittevés és erre hívod fel verseddel a figyelmet. Nekem ez jött le ebb?l a különleges tartalommal felruházott versb?l.
Tibor
Henkee - július 28 2007 13:56:44
Ez pontosan így van Iana,sajnos sok ember üres bels?leg,talán így születtek,ilyenek lettek,de ami a legszomorúbb,hogy nem is akarnak ellene tenni
Heni
