|
 Vendég: 64
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Kalamáris volt a lelkem,
gonddal mívelt, fess üveg,
s reménybõl, vérbõl, csipetnyi jóból
a sors kavart tintát nekem.
Jó sorsom pennám is gondosan faragta,
angyalok elhullott, hófehér tollán,
s hegyük nyomán csak gyûltek a bötûk,
éltem ívbe font árkusán.
Ám óvatlan voltál, s összetörted...
most bíborban úszik a diárium,
elfolynak lassan a lágyívû rímek,
tócsákba futva az asztalon.
De nem haragszom, s a jó toll se rád,
hogy száraz hegyével a tokba tér,
felszárad majd, ha könnyel ázott
a csepp üvegbõl kiontott vér.
Hát menj, ha mennél, s ne nézz vissza,
hogy töröl múlttá a máris.
Keresd meg szerelmed íratlanul,
ha nem kellett ily kalamáris. |
|
|
- szeptember 05 2008 16:39:01
Ez az elsõ vers amit tõled olvasok, és felettébb tetszik.
Nagy ötlet a tintásüveggel mintázni egy lelket, és szépen sikerült a szerelemmel való egyesítése, ahogy összetörik a lelked.
Versedben tényleg elfolynak a lágyívû rímek, ahogy írod.
Gratulálok! |
- szeptember 05 2008 21:14:07
Köszönöm nektek! |
- szeptember 05 2008 21:43:38
Szép metafora köré gyûrûznek szavaid.
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. június 24. kedd,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
