Szeretném újra érezni kezed lágy simogatását,
Miként lágy tavaszi szell? arcomhoz simulását.
Szeretném újból a hangod hallani,
Miként angyalokat hárfán játszani.
Óhajtom érezni forró tested, mely törékeny.
Nézd csak, szívem már képlékeny!
Elölr?l szeretném veled kezdeni,
Az emlékek nem fakulnak, s nem hagynak feledni.
Szeretlek, ahogy csak ember bír szeretni!
denes - július 24 2007 05:44:54
Szép hasonlatokkal árnyékolt, vágyaktól sugárzó vers volt.
Tibor
marica - július 24 2007 06:15:40
Kedves Zoli!
nagyon érdekes volt olvasni a versed. valhogy az els? két sor után éreztem bel?le, hogy nem nem akámilyen vallomás ez a vers. csodálatos volt a végén, hogy igazolódott az érzésem.
egy csodálatos élet sugárzik bel?le mit újra és újra átélne az ember. Ica megfogalmazását nemtudom felül írni" félt?n gyönyör? szerelmet."
Gratulálok
Marika
krisztina - július 24 2007 22:23:15
Simogató és ölel? a versed, ahogy el?ttem, Marikáék írták.Annyira jó volt olvasni.
Köszönöm:Szeretettel.Kriszti
Maryam - július 25 2007 23:24:42
Soha el nem múló szerelem, maga a csoda, páros rímekbe fogva.
Megint szépet írtál, lágyan olvadnak eggyé a soraid, az utolsó sor a legszebb, gyönyör?, mélyreható zárlat...mindent elárul.
