Elhagyatott udvar. Valamikor jártam itt
A majorságnak hült-helye, és hanguk is vitt.
Járdánk tele füvel, a kis tóban úszkál...
Egy ladik, rágott az idõ fogán.
Csak a szélén még áll az öreg fûz
Ágai görnyedve a víz felett küzd
Mint örök álmodozó lassan lengedez
Mellette elmentem én, az elveszett.
Kérge száraz, de látom benne nevemet
Egy szeretett faragta és felejtett.
Hittelen a világot járta, le és fel
Várt a fûz a víz szélén nevemmel.
Érzem. Az öreg mondani szeretne valamit
A múltról, hol a fény már nem látszik.
Milyen feledékeny az emberi szív
Õ csak tudja a fûz, egy név belehasit.
Torma Zsuzsanna - szeptember 11 2008 08:43:38
Kedves Iytop!
Bizony a régi helyekre visszajárni felemelõ érzés (szinte az ember beleborzong). Én is, ha hasonló dolgokat olvasok, vagy visszagondolok azokra a régi szép idõkre, ugyanúgy érzek.
Az öreg fák, amik még megvannak, de sokat tudnának mesélni,
ha tudnának beszélni!
Jó volt olvasni ezt a nosztalgiázást.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - szeptember 11 2008 18:41:52
Élõ fa sok szerelmet mesél,
Hajladozó ága cirógatva zenél,
A múlt üzen levelén, kérgén,
Sors rótta rovátkák ereszén.
Szeretettel Joli
Ha tudsz gyere a tali-bulira, info az üzenõfalon, idemegyünk: www.hegyesivendeghaz.hu
