Látod, szerelmem, látod, hogy nem látni semmit sem?
Bámul a szemed át testemen, bámul át üresen,
Nem éreztelek ily távol magamtól sohasem.
Nem érjük el azt a csöppecske ragyogást,
a boldogság t?hegyni fokát:nekem már ne énekelj tovább!
Az olykor mindig parázsban szunnyadó, lángokban ég?
tekintetedben most hidegen létezem és fél?,
gyilkos lényed el?tt nem vagyok már szép n?.
Holmi gonosz kobold lopta el a h?s borzongást,
s faragott bel?elm naiv kis butát:nekem már ne énekelj tovább!
Megszakadt köztünk, ó, tovat?nt a remény,
Semmi csodát nem lelünk már egymás kezén,
és rég nem is próbáltál közeledni felém.
Hiába a küzdés, értelmetlen forrongás,
Kínná lett dalod ,hát nekem már ne énekelj tovább!
