|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Mint anya ölén nyugvó gyermeket,
Ölel körül égbenyúló hegyeivel,
Arcom simogatja, ha könnyem folyik
Letörli fáról hulló zsenge leveleivel.
Erdei gazdagok, kristály tiszta forrásai
Mint édes tej az anya kebleiben olyan,
És oly bõséggel árad kiapadhatatlanul,
Mint a talajt tápláló bõvizû folyam.
Lankás tájakon kanyarog az út
Hazafelé, hisz otthonom itt minden.
A hegyek éppúgy, mint a pusztaság
Még egy ilyen hely a világon nincsen.
Nekem itt a hazám. A Kárpátok ölén.
Úgy repes szívem, mint a fecskemadár,
Ha hosszú vándorútról haza térve
Rég elhagyott üres fészkére száll.
Ez a fészek a Kárpát-medence, szikrázó
Tengerként hullámzik az ég kékje alatt,
Aranyló gabonatáblákat ringat a szél,
Kenyérmagot, s jól esik minden falat,
Mikor egy hosszú, fáradt nap után
Nyugalmam a hegyek közt meglelem
S csilingelõ forrásvíztõl felüdülve
Szelem meg otthon ízû kenyerem.
2008-07-14
|
|
|
- szeptember 24 2008 09:04:15
Katikám!
Kevés az idõm ennyi sok szép vers elolvasásához, de itt nem állhattam meg, hogy ne írjam meg igen pozitív véleményem.
Mintha egy nagy költõnk (mondjuk Petõfi, vagy Radnóti) versét olvastam volna. Somlyó Zoltántól is olvastam egy szépet, most a címe nem jut eszembe, de egy nagyon szép sor örökre megmarad a fejembem ebbõl a versbõl: "Te sárga kukoricahaj, téged is megsímitlak" Ugye, hogy milyen szép!
Akár csak ez a versed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 24 2008 17:55:37
Szia!
Nagyon szép sorok, szívet melengetõek! Az utolsó két sor számomra is különleges. Nagyon jó volt olvasni!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 27. csütörtök,
Gáspár napja van.
Holnap Ágoston napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
