|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Július van. Zsongó délben járok
Aszfaltos utcán, színes árny-alak;
Rezdületlen, mégis hangot hordoz a lég:
A város szívében harangok konganak.
Télen, sûrû nyárban - Mért is harangoznak?
Ki gondol rá? - senki. Kinek jut eszébe
A régmúlt július, az ágyúfüsttõl forró...
A magyarok utolsó, fényes dicsõsége.
Balkánról indult iszonyatos sereg,
Csillogó páncélú, örök-éhes sáskák,
Ökröstül, sátrastul, vijjogó zenével
Európa ellen jöttek, hogy lerágják.
De a magyar rónát, a zöld-tengerû vetést
Hiába taposták lovukkal kopárra;
Menekült a király - de volt, ki szembeszálljon,
Déli magyar végek Nándorfehérvára.
Volt úr az országban, havasalföldi kun,
Magyarabb lelkû az idegen királynál,
Hunyadi, a büszke, sólyom-arcú férfi
Ki egy ország sorsát hordta páncél födte vállán.
Küzdött a terjedõ, acsargó gonosszal,
Lángcsóvává vált, hogy a sötétbe rést vágjon;
El is lobbant akkor... A fényes dicsõségért
S érte kong a harang szerte a világon.
/2008/ Pecze Margit
(Ezt a verset megrendelésre írtam (ilyen se volt még!), rohamléptekben, de ez is hozzám tartozik, eztért felkerült...) |
|
|
- szeptember 24 2008 11:53:27
Szia Margit! Nagyon tetszik a történelmünk ihlette versed. Gratulálok! bZs. |
- szeptember 24 2008 16:49:36
Különleges stílusú és hangulatú volt a versed,volt egy kis ágyúfüstös romantikája. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 23. péntek,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
