|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Fáradtan,csalódva hunyom le a szememet,
Megfáradt kezemet párnámra leteszem.
Alszom...Mellettem kinyitva a barna ablak,
Ó Istenem,mikor leszünk boldogabbak?
Álmodom,hogy felh? vagyok a kék égen,
Aki Téged,folyót,es?vízzel éltet.
Álmodom,hogy madár vagyok,fehér szárnnyal,
Békét kötünk tengerrel s óceánnal.
De már nem lehet...Hisz kezed elvesztettem,
Vérz? szíved,tiszta lelked megszerettem.
Kett?nket sújtó,elragadó ítélet,
Megannyi,ki nem mondott hazug ígéret.
Oroszlánként küzdhettem volna érted,
Ehelyett más szerelmével visszaéltem.
Más szemébe mondott igazságtalan szó,
Másnak adott hazug,de érzelmes,vad csók.
Nem akartam ezt! Fájó szívem megszakad,
Ennek ellenére a tettem így marad!
Éjjel-nappal volt kedvesemre gondolok,
Segítsetek rajtam mennybéli angyalok!
A bánat maró ereje szívemet tépi,
S annak minden darabját törve kéri.
Fájdalmas,igazad mondó szemembe nézz,
Hidd el,számodra én vagyok a segít? kéz!
A szomorúságomat g?göm okozza,
S elérhetetlenséged csak fokozza.
Szerelmem minden kimondott szava igaz,
Ha szemem látja szemed,az örök vígasz.
Vele töltött szenvedélyes,édes esték,
Elhalványul,mint a meg nem száradt festék,
Bársonyos puha kis arca,fényl? haja,
Ragyog,mint az általam ?rzött csillaga.
Valami meleg...Lecsorduló könycseppem,
Ez csak álom volt?Nem mese ,mint a könyvekben?
Felülök,s egy árnyék van velem szemben,
Nem ? az...Csak magamat látom a tükörben. |
|
|
- július 26 2007 06:53:14
Szomorú álom volt, mert kétségek gyötörtek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
