Ébresztõ...
ásít rám egy hideg,
hajnali hétfõ,
a ráeszmélés
elkeserítõ...
szomorú, szürke
felhõk szakadoznak
az égbõl,
nyúlványaik lassan
hûvös permetként
arcomba hullnak,
apró tûszúrások
teszik nyûgössé
hangulatomat.
Kedves,
olyan messze vagy...
te hogy érzed
most magad?
Vajon utolér
ez a hideg, esõs szél
téged is?
Ugyanígy tépi-vágja
ott messze
a te arcodat is?
Torma Zsuzsanna - szeptember 29 2008 15:38:03
Jó kérdés! Választ nem tudom, kapsz-e kedves Magdileona!
Természetes, hogy szeretnénk tudni, hogy mit érez a kedves a távolban, ugyanazt érzi-e, amit mi érzünk.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
iytop - szeptember 29 2008 19:55:47
Kedves Magdi, tetszett ahogyan megfogalmaztad versed és a befejezés is.Szeretettel.
Magdileona - szeptember 29 2008 20:57:09
Köszönöm szépen nektek!
varganora - szeptember 30 2008 15:49:06
Milyen jó, hogy van kire gondolnod ilyen borongós, hideg idõben is... A versed csodaszép!
Magdileona - szeptember 30 2008 20:57:41
Porszem, Nóri - nektek is köszönöm!
A versed csodaszép! 
