Látom, virágon gyõztes a bánat.
Egy rózsacsokor hervadt, vázában szárad.
Könnyei szirmain lepereg
Ott az ablakban, hol szenvedélyesen szeretett.
Halála hangtalan és bús.
Mint fiatal lány szíve, mely még dús.
Egy szerelem, mely csak emészti,
Tudatlan a drága, szerelmét még nem érti.
A rút halál csak emészti.
Másnapra összes szirma nem fedi.
A bájos úrnõ gyöngéd kezei
Egy más rózsa csokrot vázában, ablakba teszi.
Lassan, sorban, így más virágok is követik.
Más virágok a régi vázát szépítik
Úgy, mint az új született vágyaink
Mosollyal meghalnak útjukon, a szerelmet így etetik.
Torma Zsuzsanna - szeptember 30 2008 12:51:33
Kedves Iytop!
Szép ez a vers, csak annyi a megjegyzésem hozzá, hogy jobb lett volna a fiatal lány szíve helyett a "keble" szót használni.
Hiszen mindannyian tudjuk, hogy milyen a fiatal lányok keble.
De ha nem értesz vele egyet, akkor elnézést kérek!
Ha mégis szeretnéd átjavítani, akkor szívesen megtesszük!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
