|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A szoba anatómiája
Csend volt, szürke magány,
a szoba falai közt siratta
egymást a sok különbözõ formájú halál
- felhõk úsztak a plafon alatt -
a riadt emberiség bambán futott
a terrárium üveglapja mögött körbe-körbe
- emberkeréken egyhelyben rohanunk, s
a cél a start mezõ -
a redõny leengedve lifegett a szélben,
a sötétség zamata vett körül - én megízleltem,
megfürödtem benne, s õ kacagott rajtam,
majd kiköpött, bele a fénybe.
Csend volt, szürke magány,
néhány esetlen lépéssel az ajtónál termettem,
elkéstem, zárva, dörömböltem,
kiléptem a testbõl - vagy a test lépett
ki belõlem?
beszélgettem magammal. Megjegyezte az a másik,
hogy milyen jól nézek ki - jól áll nekem
ez a leheletnyi halál. Öröklétben ott
van egy-két születés és elmúlás is - mondták -
de mi van a születés és elmúlás között?
Vakká tett a látás, s fekete szagokat ont felém
a füstölõ árnyéka, s fekete hangokban tajtékzik
a ruhaszárító, s mélán hümmög közben.
Ott volt az az íróasztal,
néhány eldobott papírfecni hevert rajta - életek - s
a monitor esetlenkarakterhalmaz-
féleségeket köpött ki magából, zsongani
kezdett a fejem rettentõ semmi-dalától.
Csend volt, szürke magány, s én rájöttem:
ami zsong nekem, másnak halk dal,
amitõl félek, azzá leszek magam,
ha gondolom a falakon át is elhagyom
e szobát, hisz minden, minden csak illúzió, s
magam teremtem a halált. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
