Már szerettem ott, az emlékem kezdetén.
Szerettem a nyár átlátszó kék egét, tengerét.
Kibontott fûz koronáját,kócos fejét
A szivárványt, hol a hegyek, mély erdõket...
Hol a fagy fehér ,s mindent megfeszített.
Szeretem a pusztát, hol a délibáb.
Szeretem a szálló darvakat
Hol a kék magasat rak.
A fenyõerdõ nem lehajtott fejét
Fellegeket... játszótársuk, az ég tetejét.
Szeretem az igaz szerelmet
Szádon piros virágot
Szívemben az égést
Szemeimben a tiszta havat
Mellemben, fojtón beszélõ hangokat.
Megijesztett többször...
Gondolatom miket szõ.
Megnyugodtam, fenséges mind ez
Mert adva van a régbõl óvágy...a Nõ.
reitinger jolan - október 04 2008 09:47:44
Az örök téma, a férfi a nõ után, a nõ a férfi után, (persze vannak kivételes esetek).
Hányszor és hány formában megírt, megénekelt téma, és mindig új marad, hisz mindenkiben másként fogalmazódik meg.
Szép lett.
Szeretettel Joli
, a férfi a nõ után, a nõ a férfi után, (persze vannak kivételes esetek
).
