Tudd a sorsod, vadvirág!
Rád nem vár sokáig fény,
ékszerként ragyogsz védtelen,
csillagként tündökölsz még,
míg ragyog rád a nyár,
s ha zápor ûzi el
szirmaidról a port,
boldog virágmosollyal
apró arcodon
örömöd végtelen,
s hiszel örök létedben...
Mi végre is élsz, tudod tán?
Egy pillanat - s letépnek...
ragyogsz pár percig
egy szerelmes lány haján,
s aztán nem marad belõled más,
mint préselt emlék
két itatós között...
kire ha évek múltán
rábukkan az a lány,
száraz tested fölött
talán csodákra emlékezik...
Vagy meglehet,
tán makrózott
fotóként
õrzi nyomod
egy számítógép
Képek címû
mappája.
varganora - október 06 2008 07:56:45
Gyönyörû lett...
reitinger jolan - október 06 2008 16:57:03
Még szerencse, hogy minden évben újra nyílnak és tarkítják mezõinket, erdõinket, vigyázzunk rájuk.
Szép a versed
Magdileona - október 06 2008 20:15:42
Köszönöm szépen nektek.
loretta - október 06 2008 21:00:16
Nagyon szép! A Képek mappa sem rossz emléknek!
