Elment a nyár és a meleg,
Mégis oly meleg a kezed,
Ha érintem, szívem remeg,
Éget a csillogó szemed.
Benne él a nyár világa,
Bennem meg a nyár virága.
Együtt vagyunk õsz havába,
Hallgassunk az õsz szavára.
Vegyünk néha nagykabátot
Bár a nap még néha áldott.
Nap sugarát küldi felénk,
Vágyat plántál mindig belénk.
Olyan tüzes néha a nap
Álmaimban csókot is ad.
Ha kezed a kezembe van,
Álom ringat vágyaimban.
Szerelmünk az õsz szagába
Úgy sétálunk az utcába.
Ilyen az õsz októberben,
Így élünk a szerelemben.
Itt van az õsz, elment a nyár,
De emléke még velünk jár.
Minden emlék egy napsugár,
Mert bennünk örök lesz e nyár.
Artemiszia - október 06 2008 13:09:16
Ahhoz képest, hogy én utálom a szerelmes verseket, ez azért valamelyest tetszett. Valószínûleg mert nem ömlengõs, hanem egyszerû és mégis szép.
Kondrakati - október 07 2008 08:42:40
Ez nem csak amolyan szerelmes vers. A párhuzam nyár és õsz között meghatározó ebben a versben. A szerelemben is van õsz, nyár, olyan amikor kabát kell és olyan amikor lenge ruha..., nekem nagyon tetszett!
