Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
nem viszek semmit a hosszú útra
minden ami volt, van itt hagyok
más alakban, térben élem a holnapot
Ott leszek, mikor a hajnal varázsa lágyan átölel
mikor az alkony parázsa benned hamvad el
mikor a csillagok fényei hozzád beszélnek
hogy feltárják titkait a végtelen térnek
hogy elmondják: útjaik egyszer véget érnek
átadva helyüket egy szép, új világnak,
ahol új csillagok még születésre várnak
A Minden leszek, de mégsem leszek semmi
a világmindenségben egy porszem fogok lenni
