Szemeddel szinte már
nem látod, mit írsz,
agyad korlátait mégis
legyõzni kényszerít
kötelesség-regimented,
mit teljesítened
muszáj kézenállva is...
S ha még ennyit is kibírsz,
úgy kell tenned, mintha
még most kezdenéd
napod, s már alig számít,
hogy miért is élsz -
hogy végre elég legyen,
hogy mindenki megelégedjen,
hogy te is fellélegezhess,
s letehesd egyszer végre
azt az átkozott lantot,
melybõl már nem vagy képes
kicsikarni egy ép hangot,
s magad maradhass egy kicsit
enyhítõ álmok között,
ha már a nap is elenyészhet
a látóhatár mögött.
reitinger jolan - október 10 2008 15:16:29
A robotnál nincs rosszabb. Gondolataid munka közben, jók.
Szeretettel Joli
denes - október 10 2008 15:38:04
Igen, egy kis pihenés mindenkire ráfér.
loretta - október 10 2008 17:16:16
Szivembol szoltal!
Nagyon jo lett!
Maryam - október 10 2008 20:48:23
Szépen alliterálsz. Kell egy kis pihenés, máskülönben jelez a lélek, és megbetegszik az ember. Az örökös taposómalom, megfelelési kényszer elszívja az ember energiáit. Pedig ez a való világ, nagyon hiteles...
