|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
CCLXVI. szonett
Tõrként szúrtak a szavak, -
Szívembe mély sebeket ejtve;
Hogy nem Õ, nem is lehet az,
S hogy egy új világ omoljon össze!
Kettészakított, s míg önmagam léte
Hasadt, - magányos szívre s lélek
Egyedüllétére, - elszállt minden reménye,
Mit e világ hite vetett beléje!
Elszállt, de emlékként megmarad,
Könnyeim maró sava, mely égetve
Csorog arcomon, majd csurran alant, -
Szívtájékra egy szilánknyi lelket keresve,
Mely egyszer már hegesedve maradt
Benne, hogy fájdalmam legyél örökre!
20080928
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
|
|
|
- október 12 2008 08:19:13
Versed szép, de fájó benne van a háló a múlt ami soha el nem múl. Üdv.: ZETA |
- október 12 2008 15:17:41
ne szomorkodj,a világ nem omolhat össze,mert benne van,ki érted /is/él....van remény....  nagyon szép lett!mine |
- október 12 2008 20:18:52
minél többször olvasom,annál kifejezõbb.....ezt még le kellett írjam..ne lehetsz szomorú!!!
nem neked való!
olyan "hetyke" kis legény vagy!-(most a hetykén kívül nem jutok szóhoz...)annyira jó lett ez a szonett!....
szeretettel:mimone |
- október 13 2008 08:34:45
Nagyon szép és szomorú ismét ez a szonetted is, kedves Lajos!
Jó volt személyesen is látni Téged.
Bár a lelkedet nem mindenki érti meg, de én megpróbálom.
Még olyan fiatal vagy és vidám arcú, (bár nagyon titokzatos nézésû) ezért nem is csodálkozom, sok-sok érzelem lapul meg szíved mélyén!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 13 2008 08:51:39
Köszönöm kedves soraitokat!
Louis  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 27. csütörtök,
Gáspár napja van.
Holnap Ágoston napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
