Köd szitál az erdõszélén,
Köd szitál a lelkem mélyén.
Mögötte a nap felragyog,
Én te veled boldog vagyok.
Nap a szemed bele nézek
Én attól oly szépet érzek.
Napszemeddel nézzél reám,
Te vagy nekem most igazán
Hû társam e nagyvilágban.
Nem bízok én senki másban.
Hû társam a Nap, a csillag
És egyedül csak te magad.
denes - október 13 2008 16:51:42
Egybe sûrített õszinte vallomás.
reitinger jolan - október 13 2008 20:14:22
Mint tudjuk a szem a lélek tükre, nagyon sok mindent elárul, mint Te verseddel, a szépségrõl, a szeretetrõl, a fényrõl. A ködöt a Nap felosztlatja
Szeretette Joli
Torma Zsuzsanna - október 14 2008 08:23:40
Nagyon szép, nagyon jó, jól rímelõ, pontos szótagokkal összeállított vers, kedves ZETA!
Nekem ilyenek tetszenek a legjobban!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Nagyerdessy - október 14 2008 10:39:19
Olvasván írásod, elgondolkodtam; mi teszi verssé az írást... mondanivaló? eszközök? a szavak helyes sorrendje? A jó kenyérhez jó kovász kell. Ez biztos; Mihály
ZETA - október 14 2008 12:51:25
Köszönöm, hogy olvassátok a versem.
