|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Simon Roland
Szerelem ösvényén
Ahogy a palack üvegén,
átszivárog a napfény,
bujkáló tünemény,
a szerelem szívünkhöz ér.
Mint az éji zsongó rengeteg,
sûrûjében lüktetõ tábortûz,
szõke hajad, zsarát szemed,
sejtelmes üzenetet küld.
Híd szélén egyensúlyoz,
a sárga merengõ falevél,
fent a kék ég, alant setét folyam,
kell egy biztos menedék.
Kedves, megfogom a kezed,
megvéd erõs ispotály karom,
átkelünk a gomolygó gondok felett,
követjük a fehér kirándulóhajót.
Mélység kongó báltermében,
táncol a holdfény és a szél
önmagukba hullnak a léptek
hegedül a zuhanásba meredt tér
Elszédít buja közelséged,
gõzölgõ szenvedélyed,
merész vágyakat lélegez,
szépség rajzolta tested.
Kallódó majdnem csókok,
kísértik szomjas ajkunkat,
a kínzót, az édeset, a forrót,
kóstolnám, falnám a titkodat.
|
|
|
- október 15 2008 08:32:00
Simike, ez a vers megint nagyon szép, nekem tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 15 2008 18:48:27
Igazán érzéki vers. Nagyon szépek és lenyûgözõek a metafórikus képek.Gratulálok!
Sylvia |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
