Én még emlékszem régi hitemre,
Tudásra, mit útravalóul hoztam,
- békés meleg öl vigyáz életemre -
...valami történik! Piros lobban...
fájdalmas vészjelzések rikoltanak,
rémületbe ejtõ vérvörös vészfények
szikráznak bele létembe, sikoltanak,
körbefonnak nem ismert rémségek:
Lélegezz: mert meghalsz!
Ügyetlen, kényszerzubbony-testben
Tudatomnak nincs hova kapcsolódni.
Sérülékeny apró csomaggá lettem!
Fájdalmak rémként tudnak rám fonódni:
Lélegezz: mert meghalsz!
A nehézségi erõ fájdalmasan szörnyû,
minden jéghideg és ijesztõen kemény,
testem, mint törékeny pilleszárny, könnyû,
csak a Mama hangja: abban lakik a remény!
Lélegezz: mert meghalsz!
Sebezhetõ lettem. VÉDTELEN!
Arra is képtelen, hogy sikoltsam:
Segítség! Mama, védj meg engem!
Már nem vagyok az, aki voltam!
reitinger jolan - október 16 2008 16:48:46
Szép a versed, kedves Marie.
J
kormi37 - október 16 2008 20:07:10
Tetszik a versed, szép lett. Igen a reményt, vigaszt az édesanyától kapunk, mint mindíg. Szeretettel:Kormi
Marie Marel - október 16 2008 23:45:19
Köszönöm a kedves fogadtatást!
Szeretettel: Marie
szoszircsi - október 17 2008 00:09:45
[b]kedves Marie
...különleges képek különös hangulatát adta a versed, "létidõd" egy állomása...mikor teret nyer létezésed...nagyon egyéni és rendkívül kifejezõ...olvaslak még szívesen...
Szeretettel[/b]
szí.
Marie Marel - október 18 2008 15:29:53
köszönöm
Ma feltettem a második részt is...remélem tetszeni fog
