Emlékként éltem át az ezernyi cseppet,
Harmatként gyûjtöttem az önfeledt percet.
Nem kértem többé,hogy éljen újra,
A szél az illatát úgyis ide hordja.
Néztem õt sokáig átéltem vele,
Megértettem azt is nincs többé helye.
Szerettem volna átölelni csendben,
Meg puszilni sokszor sírni egyetlen szemben.
Megérinteni õt hallgatni kicsit,
Beletemetkezni a múltba egy picit.
Elõhúzni újra a régi érzelmet,
Feltépni újra a begyógyult sebeket.
Belenézni újra vérrel telt szemébe,
Fájdalomba zuhant meggyötört testébe.
Átélni vele...még fogni a kezét...
Majd elengedni újra...újra ahogy rég!!!
Torma Zsuzsanna - október 20 2008 09:53:40
Nagyon szép, megható vers, kedves Hajnicska!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
hajnicska - október 26 2008 19:54:31
Küldöm nõvéremnek Erikának halottak napjára ezernyi szeretettel és mély együttérzéssel.Nektek gyongy110 és Kedves Torma Zsuzsanna pedig ezernyi köszönet.Hajnalka
