Homlokom hûs tenyeredbe`
tudtam ez már a búcsú perce
egy közös áramkörön át
szemem látta mit tiéd lát:
békét, fényt, nyugalmat
ez immár a Te birodalmad.
Menj. - Suttogtam halkan.
Jó utat.
Rándult szád sarkán egy izom
végsõ mosoly volt jól tudom
még egy végtelen pillanat
elszakítottad tõlem magad
eljött az elválás békés perce
mely velem lesz mindörökre.
ZETA - október 21 2008 17:55:17
Szeretnék valami szépet mondani, de nem tudok csak hallgatni. Légy nyugott, ha lehet ilyenkor nyugott lenni. Az idõ majd teszi a dolgát. Tetszik a versed érzem benne sajgó lelked. Üdv: ZETA
Marie Marel - október 21 2008 20:54:54
Köszönöm kedves szavaitokat: az emlék már három éves...De most is velem van!
Zeta, te itt?
Kedves Gyöngy, köszönöm együttérzésedet.
