|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,230
|
|
 I
Angyal szárnya csapkodja plafonom,
Nehéz álmaimat lopva szállni.
Látom fáj dereka, és nevetni akarom!
Érzi hogy baj van, de nem tud kiabálni!
Hagyom, vigye miért megdolgozott,
Kétes tündérálmok szirupos máza,
Nekem itt hagyta mit magával hozott,
Ez a józan ész kínköves háza.
Siránkozva csapkod, és vergõdik dühében.
Zsákja ragad a szép álmoktól,
De már ez is üszkösödik kezében,
Végül hullává rohad a vágyaktól.
Lassan bennem is széttörik minden,
Az érzések szûkös világa eltûnik,
A jóságot, miben gyermekként hittem,
Belõlem ártó szellemként kiûzik!
Az agy több vért nem kap,
Csak nyaldossa a levegõt,
Arcára ráfagy a harag,
Nem tarthat többé szeretõt!
A dög csak rángatja magát,
És én is belefáradtam már...
Egy újsággal takarom alakját,
Szárnyai akár egy megtört madár!
Elalszom, és álmodom sokat.
Borzalmakat, mi szememnek fáj!
Látok félelmet, és megtört arcokat!
Míg egy köztes percben , eljön a Halál.
Mereven nézem, és nem ébredek!
Nem is áll meg, csak jön felém...
Hangtalan sikolyára kelek,
Tudom, Õ mászott belém! |
|
|
- október 22 2008 16:27:56
Fantáziadús álom volt ez a jól rímelõ soraidban, bár kis félelmet kelt az olvasóban és talán ezért volt izgalmas. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. november 03. kedd,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
