A szürke utakon színesre festve
A sok üres lélek gyötört, fáradt teste
Céltalan bolyong nem létezõ irányba
Vágyódva innen egy kitalált világba.
Hiába int a jel, merre tartsanak, s hova,
Nem látják, álmodnak, nem ébrednek soha.
Fénytelen-hidegek, mint kialudt kanócok
Vesztükbe rohanó szomorú bohócok
reitinger jolan - október 24 2008 10:11:56
A bohócok mindig igazak, szomorúságukban, vidámságukban a valóságot mondják, tükrözik. Nehéz ezekkel szembesülni.
Gondolatod jó.
Szeretettel Joli
sziszifusz - október 24 2008 20:19:43
Remekül megírt vers!!
Minden részlete tetszett.
Rendkívül gondolatébresztõ, mint általában minden mûved.
A fordított világlátás fontossága jutott elõször az eszembe, és még számtalan kérdés, megválaszolhatatlan igazság.
példul a szomorú bohócoké.
