|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fáradtan ülök életem peremén.
Körülöttem emlék-percek hevernek,
Mellkasomban összetört szívem.
Ahogy kívülrõl nézem önmagam,
Rá sem ismerek a lányra, aki voltam,
Talán csak álmodtam a múltamat.
Az élet körülöttem szaladt tovább,
De magányom ködén a nap sem tör át.
Elveszett reményem arany fonala,
Örökre rab maradtam labirintusában
A kegyetlen, sosem szûnõ fájdalomnak.
Kínkeserves küzdelem minden órám.
Egyszer talán meglelem a helyes utat,
Nem hallgatok azokra, kik mást hazudnak,
Mert õk nem tudhatják a helyes irányt.
Mintha álomból riadnék, körülnézek;
Még élek, testem visszakapta már lelkem.
Felállok. Gyorsan letörlöm könnyeim. |
|
|
- október 28 2008 13:57:54
Köszönöm, hogy olvastatok!  |
- október 28 2008 16:42:43
Az úton végig kell menni, és mindent meg kell tenni. amit érzel, azt tedd, ne hallgas másra, mert a csalfa szavak visznek rossz útra, ezért ne tévedj újra. Grat. szeretettel:Kormi |
- október 28 2008 17:22:28
Jól teszed, ha letörlöd, leporolod a múltat és csak a szépre emlékezel. Van mire.
Lehet ez a kitérõ rávezet majd a helyes utadra.
Szeretettel Joli |
- október 28 2008 19:51:19
Mintha a hangomat hallanám az írásomban; Mihály  |
- október 28 2008 20:06:37
Újra és újra felállni... és megleled, egész biztos. |
- október 28 2008 20:45:30
Koszonom nektek az olvasast, a hozzaszolast es az egyutterzest! |
- október 28 2008 21:23:07
"Örökre rab maradtam labirintusában"
Remek megfogalmazás. Kitûnõ lett a versed.
Szeretettel: Szisz |
- október 29 2008 07:38:33
Koszonom neked is, Sziszifusz!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
