Nézem a füzeteket, régi könyveket
Csak számolom, hogy mennyit kaphattam T?led
Talán ez a régi ceruza, mely most kezembe akadt
Hajdan egy kislánynak a Te kezed választotta azt.
Mikor gyermek voltam, T?led iskolás füzetet kaptam
Bár akkor még írni sem tudtam
A vonalakat elb?völve csodáltam
S szemedben büszkeséget láttam.
Talán Te már akkor tudtad, hova jutok,
Hogy kezembe egyszer majd tollat ragadok
És azt, az ELS? füzetem
Neked szóló verseimmel töltöm meg
Még beszélni épp csak tudtam,
Mikor Neked már meséimet diktáltam
Nem érdekelt Téged se fáradtság, se éhség,
Mert tudtad, hogy egyszer számomra ez lesz gyönyör? emlék
El?re vettél nekem könyveket,
Melyeket csak évek múlva érthetek
Megtanítottad, hogy az olvasást soha fel nem adhatom,
A magyar nyelvet holtomig kell támogatnom.
Talán mindig tudtad, hogy egyszer elhagysz majd.
ezért tanítottál már gyermekként a fontos dolgokra
Így megtanultam, hogy lehet az életem úgy szép,
Hogy közben körülöttem a világ csupa rémség.
