Ugyanúgy épít fel, ahogy rombol
Egyetlen perc alatt és csak gondol,
Megváltoztat mindent.
Magárét igazán kitett.
Pedig csak tintával harcol,
A szavának nem ad hangot,
Elmerül a sötétségben,
Ez jelent kiutat a kétségben,
Egy összetört lélek,
Akit meggyötört az élet,
De még nem élte túl a fénykorát,
Vagy már igen, de észre se vette a csodát...
gondola - október 30 2008 18:30:03
Szia Totika!
Hát, ez is egy csoda, ahogy megírtad! Több mindenre gondolok. Szólhatsz magáról az írásról de egy emberi sorsról is, ugyanúgy! A cím pedig telitalálat! Szívesen olvastam volna tovább!
Totika08 - október 31 2008 15:31:16
Köszönöm szépen a véleményeket, egyébként igen, rólam szól, de Edgar Allan Poe-val való hasonlóságot vetettem össze
