|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Zord az élet. Lábad elé raknám kincsemet
s mit adhatok csak: szomorú nincsemet.
Mit mégis, ajándék helyett verseim talán,
lelkembõl fakadt tõled valahány.
Elnyomott lelkemnek sok-sok hajtása,
rajz és vers születik, érzelmeim árja
bõven buzog tõled, gátakat elsöpör,
szavad nyugtat: a múlt már nem gyötör.
Miért szeretlek? Leírni kevés életem,
minden nap új vonás készülõ képeden.
Megszépül tõled bánatos rossz sorsom,
ellene pajzsul szerelmedet hordom.
Tudom már milyen az igazi férfi
ki szerelmem kívánja, szerelmesét félti,
mi szép van a világban megosztja vélem,
életem vigaszát átnyújtja nékem.
Marie Marel
(2001.)
|
|
|
- november 01 2008 07:36:46
Kedves Marie!
Már tegnap olvastalak, és sok gondolat ébredt versed nyomán.
Kérted, hogy kritizáljunk bátran.
Véleményem teljesen szubjektív, lehet, hogy nincs igazam, de szeretettel teszem.
Tartalmilag remek témát hoztál, végre nem egy reménytelen kapcsolat szenvedéseit látjuk. Mégis szomorkás, néhol elkeseredett hangon szólsz. Igen, az élet nem csak a szerelemrõl szól.
Egy kis ellentmondásnak érzem azonban, hogy a fõhõsnõ megkapja élete vigaszát, a férfi szerelmét, mégis nincstelennek érzi magát.
Szép a párhuzam, a készülõ rajz, és a kapott szeretet között.
Szépek a rímek, de törekedni kéne kevesebb hasonló ragú rímet használni. Ennek megvan a praktikája, sok gyakorlással kiküszöbölhetõ.
Úgy érzem van füled a vers ritmusához, és ez érezhetõ versedben
Szavak: Nincs különösebb kifogásom, de , bár nem könnyû, az elején az egyik "lelkemet", a végefelé az egyik "szerelmet" meg kéne próbálni másképpen kifejezni, akkor sokkal átütõbb lenne a vers.
Összességében tetszett, ezért foglalkoztam vele ennyit!
Szeretettel: Sziszifusz  |
- november 01 2008 10:48:07
Kedves sziszfusz!
Nagyon kösznom, hogy írtál. Ez az! Vágyom arra, hogy mások komoly véleményét olvashassam. Hálos vagyok érte.
Az elsõ gondolatod meghökkentett, elolvastam tehát újra. Miért is írtam anno a "nincseim"-rõl? Valóban benne van az elletmondás. Azt szerettem volna kifejezni, hogy már sok mindent megéltem, mire sikerült találkozni vele. Úgy éreztem: már mindent megéltem, összetörtem, üres az életem. Ebbõl az ûrbõl emelt ki a szerelme.
A rímekben teljesen igazad van. Ez egy teljesen asztalfióknak írt régi versem. Azóta már remélem, hogy sokat tanultam és tudatosan is próbálok vigyázni erre. (nem mindig sikerrel)
Javítani: egyszerüen nem jutott eszembe. Lehet, hogy meg kéne próbálnom?
Nagyon köszönöm még egyszer értékes hozzászólásod!
Szeretettel: Marie |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 27. csütörtök,
Gáspár napja van.
Holnap Ágoston napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
