Magamba nézek és arcodra látok.
Itt vagy: megpihenni bennem.
A válladon rázkódó világok
terheit - talán percre csak -
kívülre tettem.
És kint feledtem a bánatos õszt.
A test melegébe csordul
még méze a nyárnak, s elidõz
nálam álmod bársonypuhasága...
...ne ébredj idõ elõtt.
Marie Marel - november 02 2008 13:29:19
Kedves Barb!
Ismét egy lehet-finom vers tõled.Nem is tudok mást mondani: ez gyönyörû!!
Szeretettel: Marie
Barb - november 02 2008 13:51:30
Köszönöm a kedvességeteket.Örülök,hogy tetszett nektek.Igyekszem én is olvasgatni az oldalon.
LouisdelaCruise - november 02 2008 14:50:27
Hangulat, harmónia,
és pilleszárnyon reppenõ idõ!
Csodás!
Magdileona - november 02 2008 15:46:39
Tetszenek költõi eszközeid, átmenõ soraid, finom hangulatú vers - s nagyon jó a zárás is. Gratulálok! Üdv: Magdi
sziszifusz - november 02 2008 16:44:00
Tapintani lehet a lágy érzelemvilágot!
Szép lett!
Marie Marel - november 03 2008 08:44:53
Barb, siker!! De jóóó
denes - november 03 2008 11:23:47
Összeolvadnak a szavak, a nélkül, hogy szabályosan rímelnének, miközben lelkünkbe észrevétlen beloptad az õszt......
