Menni akart, pedig alig múlt húsz éves,
Úgy érezte nincs tovább, legyen hát vége!
Mi sodorta idáig, hisz még oly fiatal,
Nem kért segítséget, inkább menni akart.
Pohár után nyúlt, elzsibbasztotta agyát,
Ne is hallja már az élet zaját.
Egyedül volt, mint a Nap az égen,
De nem jutott el hozzá biztató fénye.
Elindult a maga választotta úton,
Nem töprengett a jövõn, sem a múlton.
Nem akart már élni, nem akart semmit,
Egy cél volt elõtte, innen elmenni.
Határozott mozdulattal vágott a keze,
Vér öntötte el, s könnyes lett szeme.
Megsiratta magát, hisz nem sír érte senki,
Magányos volt élete, el akart menni.
