Ha majd egyszer már nem leszünk
a ruhánk gombjain,s csontjainkon kívül,
csak a dátum s név mesél.
Kik lehettünk s te ki lehettél.
Történelmi homályban elfeledett
Nyár,õsz, tavasz s a tél,
Te és én ki lehettél?
Tán a fáknak zaja
a rét mezeje
vagy egy ódon szikla
gerince s ereje.
Lehettél volna ég
benne a kék tenger
napkeltekor ember
nyugtakor est is egyszer
De te és én kilehettél?
Könyörgök, nekem
hol volna ez elég?
Mesélj, mesélj!
Te és én kilehettél?
Mond már idõ,
vagy akár a történelem,
a sorsunk megírt,
vagy én örökíthetem?
Mikor én itt ülök e sárban
mélyen, csendben,
emberi hallgatagságban .
Te és én kilehettél ?
Tán egy kiragadt gyerekkép
álmom mély sikolyából,
vagy egy andalító
anyai ének, a messzi távol .
De mondd már, te tükörkép
Te és én ki lehettél?
Marie Marel - november 08 2008 11:52:20
Kadves Abormy!
Bár ismerem versedet, de újra olvasva is megfogott a versen átütõ gondolatok ereje. Nagyon jó!
Barátsággal: Marie
erem versedet, de újra olvasva is megfogott a versen átütõ gondolatok ereje. Nagyon jó!
