|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Apró fény mosolyt csal szemedbe,
Erõ, remény még benned él örökre?
Érzéseid nem tagadva, a színpadra remegve lépsz,
Tapsözön hallatán a könnyed csordulni kész.
Ami benned létezhet, és a világ szemedben lát,
Dícséri minden egyes ember és a nagy világ.
Szívedbõl szóltak a mondatok igazságra várva,
Meleg érzés öntötte el szívedet mára.
Az örök élet színpadán nõttél nagyra,
Õszülõ fejjel, még fellépsz mosolyt fakasztva.
Kérdés-e ez, vagy talán álmodsz-e még?
Hogy az örök élet színpada, mindíg elkísér...
Jóbarátok, ismerõsök, tomboló tapsa,
A szívedben õrizve a sírást kifakasztja.
Komolyan, komolytalanul, is élni tudni kell,
Mert aki így él, azt soha nem felejtjük el!
|
|
|
- november 10 2008 09:41:00
kormi37!
Nagyot alkottál, húú!!
Néptáncosként élem meg ezeket, nem 1 X Û.
Bár amikor már belekezd az ember, egyrészt nincs vissza út, másrészt elmúlik a félelem.
Grt.  Sancho |
- november 10 2008 11:27:11
Szia kormici!
Elégtétel számomra a fenti vers,jó verselõnek tartalak!
Neked s az uradnak minden jót kíván:
baráti ölelettel: genezisz-laci- |
- november 10 2008 15:14:23
Bizony, kedves Kormi, élni tudni kell!
Komolyan és komolytalanul is lehet.
Jól rímelnek soraid, mint minden versedben.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 10 2008 21:18:48
Drága Kormika! Nagyon tetszettek soraid.Millió puszi Neked. |
- november 11 2008 23:04:46
ez egy "új világ "tõled most nekem és tetszett!mine |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
