Emberek, ébredjetek!
Lássátok: oszlik-foszlik a kép!
Mint egy elkopott vászon -
az évszázadok érlelik
s kormozzák szöveteit -
Csak mállik a festék,
s lassan kirajzolódik a: LÉT.
Emberek, csak nézzetek
a virtualitás mögé! -
Ahogy szakadozik a vászon,
látszik egy eleven kép -
Álmotok megvalósul, s a
hazugság mi körülleng
égett rongydarabként
foszlik szerteszét.
Kibomlik az égen egy arc,
a felhõk mögûl letekint -
Emberek, keljetek fel!
- Az Ember Fia közelít.
Arvai Emil - november 17 2008 17:24:14
Köszönet e versért! Üdv.: Á.E.
------------------------------------
"Életünk függönyén túl ott hallgat Ö... Hallgat?... Beszédes hallgatás!..."
