Álmosan nyújtózik a reggel,
a Nap erejét vesztve didereg.
Szürke köd lepte el a hegyet,
s az eget titkok burkába zárta be.
Az erdõ fája kristály dér díszben
- mély álomba merült, hogy túlélje
a természet adta kemény fagyot,
s majd tavasszal új életre keljen
Kihalt a mezõ...
ám az éhség nagy úr tél idején:
egy-egy õz félve dugja elõ fejét,
hogy megközelítse az etetõt.
Bár az Ember enni ad:
- kémlelve néz körül,
s szökkenve menekül, ha a lesrõl
puskáját rá tartva, lõ az ellenség
Magdileona - november 10 2008 22:37:28
Hát igen, a kettõsség, amit az állat is érez: az ember egyik kezével ad, másikkal szenvedést, halált okoz.
Szép téli képet festettél!
Sancho - november 11 2008 08:42:41
szuzus kedves!
Érdekes tájképpel kezded, majd átviszed gyilkosba.
Hidegvér.
Megjegyzem: orrvadász lõ õzre télen az etetõ közelében, normális vadász nem, amúgy is vadásztilalom van.
Grt. Sancho
