Semmit nem akartam elvenni
féltem csak látomás az egész
reszketek, nem tudok aludni
érzem amit adhatok, neked kevés.
Én vagyok hibás, a lelkem sivatag
semmi, szálló por vagyok.
most is nézlek, a hangom elakad
hiába szeretek, bûneim túl nagyok
Bármerre lépek,alázlak
szilánkokra robban a világ
mondd mi értelme így a virágnak
úgy érzed ledöf, és mégis imád.
Ha nyitott szemmel sötétben járok
nem akarok más lenni csak halott
a véres tõrt kezemben látod?
rajta csak a saját vérem ragyog
Szorítom az illanó csodát
kis fény hát nekem is jutott
könnyezõ mosollyal hallgatom:
Szeretetbõl megbukott.
Semmit nem akartam elvenni
félek csak látomás az egész
reszketek, nem tudok aludni,
nem kell nélküled az ébredés...
