Szeretet könnyeket a szemedben látom,
Csordulnak ki reményt vesztve, fázón.
Lelkedbe hasít a végtelen csend szava,
Tündérek serege segít a szavakba.
Hallgatag a város elcsitul a szellõ,
Szempilládra simúl az álom féltõn.
Felhõk szárnyán megpihensz,
Most már ne sírj, csak nevess.
Lelkedbe leltél nyugalomra,
Arcodon a tündérek mosolya.
Kiapadt szívbõl, a remény oda veszne,
Nem hallanád soha, az égi dalt, füledbe csengve.
A szeretet könnyei, most szemedet beragyogta,
Hû társad veled pihen a két karodba.
Mosolygós arcodon egy könnycsepp eltévedt,
Kezemre cseppenve örökre engem védett.
Szemembõl könnyeket fakasztott,
Forró csókjaimmal köszönöm, amit még kaphatok.
gondola - november 11 2008 20:39:14
Szia Kormika!
Ez most más. Mélyebbrõl jön. Nagyon tetszik!
genezisz - november 11 2008 20:46:14
Szia Kormi!
Gondola jól fogalmazott.
Nagyon jó a versed,amihez szívböl gratulálok!
További hasznos verselést!
barátsággal:gen
loretta - november 11 2008 21:17:28
Kívánom, hogy sok megköszönni valód legyen! Nagyon szép lett!
mimone - november 11 2008 22:38:57
igazi szép vallomás a drága férjednek...
igazán boldog évek ezek...jól vigyázz reá!
puszillak!m
Torma Zsuzsanna - november 12 2008 08:37:40
A legszebb érzés, amikor a szeretet könnyei csorognak végig arcunkon. Nem a haragé, nem a bánaté, csak a szereteté!
