A halál köröttünk kering
- lecsapott egyre megint -
rendre-sorra
lekaszálja a jókat,
az embernek valókat:
alkut köt a rosszal,
a végtelen gonosszal
s ki álmodott szépet
tán nagyot, merészet:
magával ragadja.
Testét enyészetnek adja.
Nekünk: emlékét hagyja.
Barb - november 17 2008 10:02:27
Kedves Marie,nagyon tetszik ez a versed ( is ) .
Talán nem csak a jók mennek el,de az jobban megvisel bennünket,az biztos.Fájó témát fogtál meg,de kell ez is.
Gratulálok a versedhez,tökéletes!
Szeretettel:Barb
Torma Zsuzsanna - november 17 2008 10:26:12
Így van, kedves Marie Marel! És emléke szívünkben örökké él!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
loretta - november 17 2008 10:52:26
"A váza széttörhet, de a rózsa illata megmarad örökre." Nagyon szép vers, kedves Marie.
Artemiszia - november 17 2008 18:10:07
Hasonló érzéseket élek át.... Szívembõl írtál.
reitinger jolan - november 17 2008 19:03:30
Tudod csak az hal meg akit elfelejtünk, reméljük bennünket szeretteink nem felednek.
Megható a verset.
Szeretettel Joli
sziszifusz - november 17 2008 22:26:45
Megható és igaz!
Sokszor ordítok magamban, mert fiatal csupaember, társaim mennek el, ésmihaszna gazok 90 évig élnek.
